Apám a kéklő ég,
anyám a tavaszi rét,
testvéreim a rügyező fák.
Otthonom a nagyvilág,
ágyam gyakran a föld,
takaróm az esti szellő,
kedvesem a lusta völgy.
Csillagfénnyel fekszem én,
madárdallal ébredek,
forrásvízben megmosakszom,
csavargók útján lassan lépkedek.
De hogyha egyszer véget ér a nyár,
eljön a szomorú ősz, s a tél,
és az utam is véget ér,
de addig csak fújja az arcom a szél!
Otthonom a nagyvilág,...
...kedvesem a lusta völgy.
De hogyha egyszer véget ér a nyár,...
...de addig csak fújja az arcom a szél!
Ágyam gyakran a föld,
kedvesem a sok virág,
takaróm az esti szellő,
otthonom a nagyvilág.
Takaróm a magas ég,
otthonom a nagyvilág.
Máté Péter kiadványokért klikk IDE.
Nyomj lent egy lájkot, ha bejön a dal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése