Ha nem kis hazánkba születik, világsztár lehetett volna.
Rossz korban született, amikor még tabu volt a sztárkultusz, így aztán nem kapta meg azt az elismerést, amely egy hozzá hasonló aranytorkú, különleges, egyedülálló tehetségnek kijárt volna. Csak utólag. Nem érhette meg érthetetlen korai titokzatos halála miatt, azt az időt, amely megadta volna neki, ami egy legendának jár.
Halála után valóban legenda lett, akit nem lehet elfelejteni, akinek a szerzeményeit, örökzöld dalait még száz év múlva is énekelni fogják. Nálunk, Péter akkoriban csak egy táncdalénekes lehetett a sok közül. Közel sem akkora sztár, mint napjainkban megcsinált, agyonreklámozott X Factoros és Megasztáros, könnyen felejthető percemberkék, Máté Péter zsenialitását meg sem közelítő utódok.
A tanú sincs már köztünk
Haláláról hivatalosan alig jelent meg valami biztos hír. Vagyis, hogy mi történt Máté Péterrel, 1984 szeptember nyolcadikáról kilencedikére virradó tragikus éjszakán. Az énekes-zeneszerzőről tudta a szakma, hogy erős dohányos és az alkoholt sem vetette meg. Ahogy mondani szokták, két végén égette a gyertyát... Ráadásul rengeteget dolgozott, éjszakákon át komponált, zongorázott, haknizott, fellépett az ország minden részében. Tudtuk róla, hogy családszerető ember, de azt is tudtuk, hogy szerette a nőket, a kis kalandokat.
A teljes anyagért klikk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése